A szokást a nyelv is követi - erdélyi performance a Keleti pályaudvaron
Népszabadság - Kovalovszky Dániel A régi vicc szerint egyszer csak megszólal a hangosbemondó: Vigyázat, vigyázat, az á vágányra vonat érkezik. A vonat jön, elsodor egy csomó embert, jajveszékelés, felháborodás. Mire a hangosbemondó: De hát mondtam, hogy az á vágányra vonat érkezik. Á, mint Álemér.

Persze, vannak olyanmagyarlakta vidékek, ahol nem nevetnének olyan harsányan a viccen, hiszen a tréfa annak idején épp a különbözőséget figurázta ki, és akarva-akaratlanul a mindenki által ugyanúgy használt köznyelv mellett tette le a voksát. Mert az nem balesetveszélyes. És mindenki érti. Ezt az elvet vette át a rádió, a tévé, majd később az internet, s így uniformalizálta a köznyelvet. A delete ugyanúgy delete Szegeden mint Palócföldön, és ha túl sokáig megy a Barátok közt, hát székelyföldön is ugyanúgy beszélnek majd, mint Zuglóban. Hiszen az egyenruha úgy rátapadt a nyelvre, hogy felmerült a kérdés: nem vész-e el ezzel a tájnyelv, nem lesz-e csupán muzeális érték az évek alatt felhalmozódó szókincs. A probléma most különösen aktuális, hiszen a napokban jelent meg az Új magyar tájszótár ötödik, s egyben utolsó kötete.

– Igazából ez olyan, mint az inga: ha nagyon kileng az egyik irányba, akkor előbb vagy utóbb, de vissza is tér – magyarázza Hosszú Ferenc, a tájnyelvi szótár egyik szerkesztője, hogy miért nem fenyeget az a veszély, hogy a tájnyelv múzeumba vonulna. Egyre többen jönnek rá ugyanis, hogy milyen veszélyeket rejt az elektronikus média diktálta egységesülés és nyelvi szürkeség, illetve arra, hogy a tájnyelv milyen értékeket rejt. Akinek elég erős az otthonról hozott nyelvhasználata, az voltaképpen kétnyelvű lesz: az otthoni nyelvjárás mellett ugyanis az iskolában elsajátítja majd a köznyelvet is. Hosszú Ferenc úgy látja, a tájnyelvi értékeket egyre több iskola látja be, s emiatt már nem nyesegetik le annyira a tájnyelvből eredő szavakat, a kiejtést. Igazi hatást viszont akkor váltanának ki, ha nem csupán megtűrnék a szóhasználatot, hanem azt is tudatosítanák, hogy ez érték, és használói legyenek büszkék kétnyelvűségükre. Szintén a nyelvi változatosság fontossága mellett érvel Ittzés Nóra, a szótár szerzője, szerkesztője. A nyelvi változatosság ugyanis maga a nyelv.

– Senki sem nyelvet tanul meg, hanem egy nyelvhasználatot. Az lesz az anyanyelve, és abban érzi magát otthon – magyarázza Ittzés. A tájnyelv elvesztése tehát nem csupán a változatosság, de az otthonosság, a nyelvi magabiztosság elvesztésével is jár.

A paraszti munka visszaszorulásával az ehhez a kultúrához kapcsolódó szókészlet is kopásnak indult
Népszabadság - Kovalovszky Dániel Szerencsére, erősítik meg a szakemberek, nagyon nehéz levetkőzni a nyelvhasználatot. Legkevésbé a tájszólást, a fonéma készletet fenyegeti veszély, hiszen a gyermek úgy nő fel, hogy ezt hallja. Így lesz természetes az őzés vagy a zárt e, amely szintén színesíti a nyelvet. Emlékezzünk csak rá, hívja fel a fi gyelmet Hosszú Ferenc, amikor a palócföldi Reisz András feltűnt a meteorológiai jelentésekben. Hirtelen erről kezdett beszélni az egész ország, hiszen nem akármilyen színt vitt az egynemű szürkeségbe. Állítólag még a nyelvtudományi intézetből is felhívták, hogy megkérjék, őrizze meg a tájszólását, és ne akarjon pestiesen beszélni, ami egyrészt úgysem menne, másrészt pedig senkinek sem használna vele.

Ha van is veszély, az leginkább a szókészlet ama részét fenyegeti, amely nem került be a köznyelvbe . Amit csak ott, helyben használnak. S mivel a legtöbb szó a paraszti kultúra része és konkrét munkavégzéshez kapcsolódik, a munka és a megnevezett tárgy eltűnésével maga a szó is elveszhet. A szótári gyűjtés egyébként 1890-től 1960-ig tartott, a legintenzívebb időszaka a XX. század elejére esett: ezért is lehet számos szó ismeretlen a mai ember számára. Hosszú Ferenc e tekintetben is optimista. Ha bevetik a határt, ha viszszatér a háztáji munka becsülete, akkor a szavak is újra előkerülnek. A munkával pedig a szokások, a hagyomány is visszatér, például az, hogy a gyerekeket is bevonják a foglalatosságokba. Ha pedig bevonják, akkor ők tovább is vihetik a szóhasználatot. Hiszen aki csirkét őriz, az félteni fogja a szárnyasokat a kányától, és nem baj, ha csak később jön rá, hogy az voltaképpen fekete varjú. A szókészlet megőrzése tehát nagyban a paraszti kultúra és tárgyak vízválasztója is. Ha a tárgy kiállja az idő próbáját, akkor a nyelv is követi. Például a kétfülű vesszőkosár, amelyet silingának is neveznek, biztos túlélő lehet, hiszen számos dolgot lehet cipelni benne. Ugyanakkor, figyelmeztet Ittzés Nóra, a szókészlet lemorzsolódása a nyelvhasználattól független jelenség: nemcsak tájak, de új korszakok, divatok is száműzhetnek régi szavakat. Más kérdés, hogy a tájnyelvi szavak helyére ritkábban kerülnek újak.

De néha a szerencse is belejátszhat abba, hogy egy-egy szó visszatér. A böszméről „karrierjének” elején csak kevesen tudták, hogy mit is jelent. Hosszú Ferenc is csak következtetni tudott a szókörnyezetből, ám az máris kiderült, hogy használója pápai származású. Más vidékeken már kihalt, most viszont bekerült a köznyelvbe, sokan használják, és egyre terjed a használók köre. A politikai vonzatokat leszámítva ez tiszta nyereség.

Persze, nem kellene minden esetben országos felfordulás egy-egy tájnyelvi szó visszatéréséhez. Sokat segíthetne az irodalom is. Egy új Móricz Zsigmond vagy Tamási Áron. A mai posztmodern, szövegközpontú irodalom azonban nem kedvez a történeteknek, melyek kapcsán előjöhetnének a helyi ízek. Ám ha hihetünk az ingának, akkor ez is csupán idő kérdése.

Nem csupán az emberek, de az állatok is képesek különféle dialektusban „beszélni”. A kardszárnyú delfinek a természetben szűk, stabil családi csoportokban élnek. A családtagok egymás közt használt hangjai csoportonként eltérőek – tehát mindegyiknek úgymond saját tájszólása van. Osztrák kutatók most felfedezték, hogy a delfinek képesek más családok dialektusát utánozni. A kutatási eredményeket a Marine Mammal Science című szaklapban publikálták.

Kapcsolódó cikkek: Peking betiltja az angolt | Nem értik a csehek a szlovák kistestvért? | Ha a magyar nyelv egy értékes növény, érdemes trágyázni | Antibarbarusz életfogytig | Nem alkalmazzák az angol diplomásokat